legkisebb négyzetek módszere

Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɛkːiʃɛbː ˈneːɟzɛtɛk ˈmoːt͡sːɛrɛ]

Főnév

legkisebb négyzetek módszere

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A legkisebb négyzetek módszere a mérések matematikai feldolgozásában használt eljárás. Nevét arról kapta, hogy az eltérések négyzetösszegét igyekszik minimalizálni.

A Gauss által kidolgozott módszer két legfontosabb alkalmazása:

1 – ismert leképezéssel adott függvény egyszerűbb kifejezéssel való közelítése, approximációja,
2 – empirikus formulák együtthatóinak (paramétereinek) meghatározása.

Függvény-approximáció

Az 1. esetben legtöbbször polinomot választanak közelítésnek, vagy a modellnek jobban megfelelő (például periodikus) elemi függvények lineáris kombinációját:

 

Általánosan: az   függvényt az   független változó egy   tartományán olyan   függvénnyel kell közelíteni, amelynél a

 

kumulált (összegezett) kvadratikus hiba minimális.