szűkszavú

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsyːksɒvuː]

Melléknév

szűkszavú (középfok szűkszavúbb, felsőfok legszűkszavúbb)

1. Kevés beszédű, hallgatag, szófukar, szótlan <ember>.
2. Kevés szóval, röviden közölt, tömör, velős.

Származékok

• szűkszavúan, szűkszavúság

Etimológia

szűk +‎ szavú

Forrás

• Értelmező szótár+. Főszerk. Eőry Vilma. Budapest: Tinta. 2007. ISBN 978-963-7094-71-2