másodikderivált-próba

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmaːʃodiɡdɛrivaːltproːbɒ]

Főnév

másodikderivált-próba

  1. (matematika) A második derivált próba egy másik módszer, amelyet a kalkulusban használnak a függvények lokális extrémumainak (maximumok és minimumok) meghatározására. Ez a teszt a második derivált értékén alapul, amely információt ad a függvény konvexitásáról.

Lépések a második derivált próbához:

1. Első derivált: Számítsd ki a függvény   első deriváltját  .

2. Kritikus pontok: Határozd meg a kritikus pontokat úgy, hogy az első deriváltat nullára állítod:   vagy ahol   nem definiált.

3. Második derivált: Számítsd ki a függvény második deriváltját  .

4. Vizsgálat a kritikus pontoknál: - Ha   a kritikus pont   esetén, akkor   lokális minimumot tartalmaz  -ben. - Ha   a kritikus pont   esetén, akkor   lokális maximumot tartalmaz  -ben. - Ha  , akkor a teszt nem ad információt, és további vizsgálat szükséges (pl. az első derivált teszt).

Példa: Vegyük a következő függvényt:  .

1. Első derivált:  

2. Kritikus pontok:  

3. Második derivált:  

4. Vizsgálat a kritikus pontoknál: -  :   -  :  

Következtetés: - A   pontban lokális maximum van. - A   pontban lokális minimum van.

Ez a teszt egyszerű és hatékony módja a lokális extrémumok azonosításának. Ha további kérdéseid vagy példáid vannak, ne habozz kérdezni!