Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɒrɦɒ]

Főnév

marha

  1. Háziállat, leginkább szarvasmarha.
  2. Marhahús.
  3. (régies) vagyon
  4. (régies) jószág

Etimológia

Végső soron a német Markt szóból, illetve annak tájnyelvi alakjából.

Fordítások

Ragozás

marha ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset marha marhák
tárgyeset marhát marhákat
részes eset marhának marháknak
-val/-vel marhával marhákkal
-ért marháért marhákért
-vá/-vé marhává marhákká
-ig marháig marhákig
-ként marhaként marhákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben marhában marhákban
-on/-en/-ön marhán marhákon
-nál/-nél marhánál marháknál
-ba/-be marhába marhákba
-ra/-re marhára marhákra
-hoz/-hez/-höz marhához marhákhoz
-ból/-ből marhából marhákból
-ról/-ről marháról marhákról
-tól/-től marhától marháktól
marha birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én marhám marháim
a te marhád marháid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
marhája marhái
a mi marhánk marháink
a ti marhátok marháitok
az ő marhájuk marháik

Származékok

Melléknév

marha

  1. (szleng) nagyon (pl. marha jó!)
  • marha - Értelmező szótár (MEK)
  • marha - Etimológiai szótár (UMIL)
  • marha - Szótár.net (hu-hu)
  • marha - DeepL (hu-de)
  • marha - Яндекс (hu-ru)
  • marha - Google (hu-en)
  • marha - Helyesírási szótár (MTA)
  • marha - Wikidata
  • marha - Wikipédia (magyar)