megszólító eset

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmɛksoːliːtoːɛʃɛt]

Főnév

megszólító eset

1. (nyelvtan) Bizonyos ragozó nyelvekben az a nyelvtani eset, amelyet megszólításban használnak. A régi indoeurópai nyelvekben, valamint egyes szláv nyelvekben önálló alakja van; a legtöbb modern nyelvben azonban alaktanilag megegyezik az alanyesettel.

Fordítások

Tartalom

cseh: vokativ (cs) hn feröeri: ákallingarfall (fo) sn lengyel: wołacz (pl) hn szlovák: vokativ (sk) hn ukrán: кличний відмінок (uk) hn (klyčnyj vidminok)