minta
Kiejtés
- IPA: [ ˈmintɒ]
Főnév
minta
- mintázat
- sablon
- olyan tárgy, amelynek alapján további azonos tárgyak készülnek’, ‘öntőminta’, ‘ismétlődő díszítő motívum’: szövetminta, ‘kis mennyiség valamiből mutatóba’: áruminta.
Etimológia
- A lapp minta (‘pénzérme’) átvétele. ~ szavunk egy apró tudományos tévedésnek köszönheti létét. Sajnovics János, a finnugor-magyar nyelvrokonság elméletének megalapozója a lappok körében végzett kutatásai során (1769) a lapp minta szót egyrészt ősi finnugor szónak vélte, másrészt jelentését is félreértette, és úgy gondolta, hogy a magyar (olyan) mint a… szerkezet megfelelő elemével azonos. Valójában a (norvégiai) lapp minta a norvég mynte (‘pénzérme’) szóból való, ez az angol mint és német Münze germán rokona, s ezek mind a latin moneta származékai. Lásd még monetáris. - (Szókincsháló szótár)
Származékok
- mintás, mintáz , mintázat, mintázatos, mintaszerű, mintázott.
- (összetételek): agyagminta, mintadarab, mintavétel
Szókapcsolatok
Fordítások
mintázat
sablon
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | minta | minták |
| tárgyeset | mintát | mintákat |
| részes eset | mintának | mintáknak |
| -val/-vel | mintával | mintákkal |
| -ért | mintáért | mintákért |
| -vá/-vé | mintává | mintákká |
| -ig | mintáig | mintákig |
| -ként | mintaként | mintákként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | mintában | mintákban |
| -on/-en/-ön | mintán | mintákon |
| -nál/-nél | mintánál | mintáknál |
| -ba/-be | mintába | mintákba |
| -ra/-re | mintára | mintákra |
| -hoz/-hez/-höz | mintához | mintákhoz |
| -ból/-ből | mintából | mintákból |
| -ról/-ről | mintáról | mintákról |
| -tól/-től | mintától | mintáktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | mintám | mintáim |
| a te | mintád | mintáid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
mintája | mintái |
| a mi | mintánk | mintáink |
| a ti | mintátok | mintáitok |
| az ő | mintájuk | mintáik |