nagyképűsködik

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɒckeːpyːʃkødik]

Ige

nagyképűsködik

  1. Nagyképűen viselkedik, beszél. [1]

Etimológia

nagyképű +‎ -sködik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6