Kiejtés

  • IPA: [ ˈnulɦipoteːziʃ]

Főnév

nullhipotézis

  1. (matematika, statisztika) A nullhipotézis (jele:  ) egy statisztikai feltevés, amely azt állítja, hogy nincs hatás vagy nincs különbség a vizsgált populációban. A statisztikai hipotézisvizsgálatok alapja, hogy a nullhipotézist teszteljük, és arra törekszünk, hogy eldöntsük, elutasítjuk-e vagy elfogadjuk azt.

Nullhipotézis jellemzői: - Nincs különbség vagy hatás: A nullhipotézis gyakran azt feltételezi, hogy a megfigyelt különbségek csupán véletlen eredmények. - Vizsgálati alap: A statisztikai teszt célja annak eldöntése, hogy a nullhipotézis helytálló-e, vagy van bizonyíték az elvetésére. - Elutasítás vagy elfogadás: Ha a teszt statisztikai eredményei szignifikánsak, akkor a nullhipotézist elutasítjuk, és alternatív hipotézist fogadunk el (pl. hogy van különbség vagy hatás). Ha nem, akkor a nullhipotézist nem utasítjuk el.

Példa: Tegyük fel, hogy azt vizsgáljuk, hogy egy új gyógyszer hatékonyabb-e egy betegséggel szemben, mint a placebo. A nullhipotézis ebben az esetben az, hogy az új gyógyszer nem hatékonyabb a placebónál:  

Az alternatív hipotézis ( ) az lenne, hogy van különbség, vagyis a gyógyszer hatékonyabb:  

A statisztikai teszt (például t-teszt vagy ANOVA) eredménye alapján eldöntjük, hogy elutasítjuk-e a nullhipotézist. Ha a különbség szignifikáns, akkor arra következtetünk, hogy a gyógyszer valóban hatékonyabb. Ha nem, akkor nem utasítjuk el a nullhipotézist, és arra jutunk, hogy a gyógyszer és a placebo között nincs szignifikáns különbség.