Kiejtés

  • IPA: [ ˈɲɛlfʃiːp]

Főnév

nyelvsíp

  1. Olyan fúvós hangszer, amelyben a légáramnak a hangszerbe való behatolását s ezzel a hang képzését egy nyelvnek nevezett rugalmas lapocska szabályozza.
  2. Az orgonának az a sípja, amely úgy ad hangot, hogy a testében levő rugalmas fémlemez a levegőáramlatnak a sípba való behatolása folytán rezegni kezd. nyelvsípos.