ocurrir
Kiejtés
- IPA: /okuˈriɾ/, [o.kuˈriɾ]
Ige
ocurrir (E/1. jelen idő ocurro, E/1. múlt idő ocurrí, múlt idejű melléknévi igenév ocurrido)
Igeragozás
ocurrir ragozása
főnévi igenév | ocurrir | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
jelen idejű melléknévi igenév/ gerundio | ocurriendo | ||||||
múlt idejű melléknévi igenév | hímnem | nőnem | |||||
egyesszám | ocurrido | ocurrida | |||||
többesszám | ocurridos | ocurridas | |||||
egyesszám | többesszám | ||||||
1. személy | 2. személy | 3. személy | 1. személy | 2. személy | 3. személy | ||
kijelentő mód | yo | tú vos |
él/ella/ello usted |
nosotros nosotras |
vosotros vosotras |
ellos/ellas ustedes | |
jelen idő | ocurro | ocurrestú ocurrísvos |
ocurre | ocurrimos | ocurrís | ocurren | |
folyamatos múlt | ocurría | ocurrías | ocurría | ocurríamos | ocurríais | ocurrían | |
múlt idő | ocurrí | ocurriste | ocurrió | ocurrimos | ocurristeis | ocurrieron | |
jövő idő | ocurriré | ocurrirás | ocurrirá | ocurriremos | ocurriréis | ocurrirán | |
feltételes mód | ocurriría | ocurrirías | ocurriría | ocurriríamos | ocurriríais | ocurrirían | |
kötő mód | yo | tú vos |
él/ella/ello usted |
nosotros nosotras |
vosotros vosotras |
ellos/ellas ustedes | |
jelen idő | ocurra | ocurrastú ocurrásvos2 |
ocurra | ocurramos | ocurráis | ocurran | |
folyamatos múlt idő (ra) |
ocurriera | ocurrieras | ocurriera | ocurriéramos | ocurrierais | ocurrieran | |
folyamatos múlt idő (se) |
ocurriese | ocurrieses | ocurriese | ocurriésemos | ocurrieseis | ocurriesen | |
jövő idő | ocurriere | ocurrieres | ocurriere | ocurriéremos | ocurriereis | ocurrieren | |
felszólító mód | — | tú vos |
usted | nosotros nosotras |
vosotros vosotras |
ustedes | |
pozitív | ocurretú ocurrívos |
ocurra | ocurramos | ocurrid | ocurran | ||
negatív | no ocurras | no ocurra | no ocurramos | no ocurráis | no ocurran |