Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpaːnt͡seːl]

Főnév

páncél

  1. Erős védőburkolat külső hatások ellen, egyes állatoknál (pl. teknősbéka, krokodil) vagy mesterséges védőfelszerelés pl. katonáknál vagy járműveken.

Etimológia

A német Panzer szóból.

Fordítások

Ragozás

páncél ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset páncél páncélok
tárgyeset páncélt páncélokat
részes eset páncélnak páncéloknak
-val/-vel páncéllal páncélokkal
-ért páncélért páncélokért
-vá/-vé páncéllá páncélokká
-ig páncélig páncélokig
-ként páncélként páncélokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben páncélban páncélokban
-on/-en/-ön páncélon páncélokon
-nál/-nél páncélnál páncéloknál
-ba/-be páncélba páncélokba
-ra/-re páncélra páncélokra
-hoz/-hez/-höz páncélhoz páncélokhoz
-ból/-ből páncélból páncélokból
-ról/-ről páncélról páncélokról
-tól/-től páncéltól páncéloktól
páncél birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én páncélom páncéljaim
a te páncélod páncéljaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
páncélja páncéljai
a mi páncélunk páncéljaink
a ti páncélotok páncéljaitok
az ő páncéljuk páncéljaik

Származékok