Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpoɦɒrɒzoː]

Főnév

poharazó

  1. (Termelői) bort árusító borkimérés. [1]

Ragozás

poharazó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset poharazó poharazók
tárgyeset poharazót poharazókat
részes eset poharazónak poharazóknak
-val/-vel poharazóval poharazókkal
-ért poharazóért poharazókért
-vá/-vé poharazóvá poharazókká
-ig poharazóig poharazókig
-ként poharazóként poharazókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben poharazóban poharazókban
-on/-en/-ön poharazón poharazókon
-nál/-nél poharazónál poharazóknál
-ba/-be poharazóba poharazókba
-ra/-re poharazóra poharazókra
-hoz/-hez/-höz poharazóhoz poharazókhoz
-ból/-ből poharazóból poharazókból
-ról/-ről poharazóról poharazókról
-tól/-től poharazótól poharazóktól
poharazó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én poharazóm poharazóim
a te poharazód poharazóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
poharazója poharazói
a mi poharazónk poharazóink
a ti poharazótok poharazóitok
az ő poharazójuk poharazóik

Melléknév

poharazó

Etimológia

poharazik folyamatos melléknévi igeneve.

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6