Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɛdundɒnt͡sijɒ]

Főnév

redundancia

  1. (matematika, informatika) Az informatikában a redundancia arra utal, hogy egy rendszerben többszörös vagy felesleges erőforrások vannak, amelyek célja a hibatűrés és a megbízhatóság növelése. Többféle redundancia létezik, amelyeket különböző területeken alkalmaznak:
  1. Adatredundancia: Ugyanazon adat többszörös tárolása különböző helyeken vagy formátumokban. Ez növeli az adatbiztonságot, mivel ha egy adat elveszik vagy megsérül, egy másik példányból helyreállítható.
  2. Hardver redundancia: Több, egymást helyettesítő hardvereszköz használata, például tartalék szerverek, hálózati eszközök vagy tároló egységek. Ez lehetővé teszi, hogy ha egy eszköz meghibásodik, egy másik azonnal átvegye a funkcióit.
  3. Szoftver redundancia: Szoftverek esetében az alternatív algoritmusok vagy alkalmazások biztosítása. Például ha egy szoftverhibára kerül sor, a rendszer egy másik algoritmusra válthat, hogy folytathassa a működést.
  4. Hálózati redundancia: Több útvonal vagy hálózati eszköz kialakítása a hálózatban, hogy ha egy útvonal vagy eszköz kiesik, a forgalom egy másik útvonalon haladhasson.

A redundancia alapvető célja a rendszer megbízhatóságának és rendelkezésre állásának növelése, ugyanakkor kompromisszumot jelent a költségek és az erőforrás-hatékonyság szempontjából, mivel a redundáns eszközök és adatok fenntartása további költségekkel jár.