Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɛmeːɲ]

Főnév

remény

  1. Az az indulat, amelyet valamely óhajtott, de ránk nézve még bizonytalan dolog képe lelkünkben kelt. A remény így ellentétes érzelmekből alakul, az óhajtás tárgyának képe kellemes, elérésének bizonytalansága kellemetlen.

Fordítások

Ragozás

remény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset remény remények
tárgyeset reményt reményeket
részes eset reménynek reményeknek
-val/-vel reménnyel reményekkel
-ért reményért reményekért
-vá/-vé reménnyé reményekké
-ig reményig reményekig
-ként reményként reményekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben reményben reményekben
-on/-en/-ön reményen reményeken
-nál/-nél reménynél reményeknél
-ba/-be reménybe reményekbe
-ra/-re reményre reményekre
-hoz/-hez/-höz reményhez reményekhez
-ból/-ből reményből reményekből
-ról/-ről reményről reményekről
-tól/-től reménytől reményektől
remény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én reményem reményeim
a te reményed reményeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
reménye reményei
a mi reményünk reményeink
a ti reményetek reményeitek
az ő reményük reményeik

Származékok