Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃt͡slɛroʃiʃmultiplɛks]

Főnév

sclerosis multiplex

  1. (orvostudomány) A sclerosis multiplex (SM) egy krónikus, autoimmun betegség, amely az idegrendszerre hat, különösen az agyra és a gerincvelőre. A betegség során a szervezet immunrendszere tévesen támadja meg a mielint, azt a védőréteget, amely az idegrostokat borítja, és segíti az idegi jelek gyors továbbítását. Ennek következtében az idegi jelek lassulhatnak, megszakadhatnak, és az idegrostok károsodhatnak, ami a SM tüneteit okozza.

A SM tünetei nagyon változatosak lehetnek, attól függően, hogy az idegrendszer mely része érintett. Gyakori tünetek a következők:

  • Izomgyengeség vagy -merevség
  • Koordinációs problémák, egyensúlyvesztés
  • Zsibbadás vagy bizsergés a végtagokban
  • Fáradtság
  • Látási problémák (pl. homályos látás, kettős látás)
  • Vizelési vagy székelési zavarok
  • Kognitív problémák, például memóriazavarok vagy koncentrációs nehézségek

A sclerosis multiplex lefolyása egyénenként eltérő, és jellemzően relapszus-remissziós formában jelentkezik, amely során a tünetek időnként fellángolnak, majd javulnak. Azonban létezik progresszív forma is, ahol a tünetek folyamatosan romlanak.

Bár a SM gyógyíthatatlan, különböző kezelési lehetőségek léteznek, amelyek lassíthatják a betegség előrehaladását, csökkenthetik a tünetek súlyosságát és javíthatják az életminőséget. Ilyenek például az immunmoduláló szerek, mint az interferonok, a glatiramer-acetát vagy a már említett alemtuzumab, illetve a tüneti kezelések.

Fordítások