Főnév

serendipity (tsz. serendipities)

  1. képesség értékes dolgok találására (ott, ahol kevéssé valószínű)

Etimológia

Horace Walpole angol író és politikus alkotta meg a szót 1754-ben, az ötletet pedig a Serendip három hercege című perzsa tündérmeséből merítette (Serendip vagy Serendib Ceylon, azaz a mai Srí Lanka középkori perzsa elnevezése volt), annak szereplői ugyanis „véletlenül és bölcs belátásuk révén folyton olyan dolgokat fedeztek fel, amelyeket nem is kerestek…".