Kiejtés

  • IPA: /sonreˈiɾ/, [sõn.reˈiɾ]

Ige

sonreír (E/1. jelen idő sonrío, E/1. múlt idő sonreí, múlt idejű melléknévi igenév sonreído)

  1. mosolyog

Etimológia

A latin subrideo igéből.

Igeragozás

Lásd még