Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃorompoː]

Főnév

sorompó

  1. Vízszintes (de függőlegessé állítható) rúd, amely lezár egy területet.

Etimológia

A német Schranke, illetve Schlagbaum népies változataiból.

Származékok

Fordítások

Ragozás

sorompó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset sorompó sorompók
tárgyeset sorompót sorompókat
részes eset sorompónak sorompóknak
-val/-vel sorompóval sorompókkal
-ért sorompóért sorompókért
-vá/-vé sorompóvá sorompókká
-ig sorompóig sorompókig
-ként sorompóként sorompókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben sorompóban sorompókban
-on/-en/-ön sorompón sorompókon
-nál/-nél sorompónál sorompóknál
-ba/-be sorompóba sorompókba
-ra/-re sorompóra sorompókra
-hoz/-hez/-höz sorompóhoz sorompókhoz
-ból/-ből sorompóból sorompókból
-ról/-ről sorompóról sorompókról
-tól/-től sorompótól sorompóktól
sorompó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én sorompóm sorompóim
a te sorompód sorompóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
sorompója sorompói
a mi sorompónk sorompóink
a ti sorompótok sorompóitok
az ő sorompójuk sorompóik