szókapcsolat
Kiejtés
- IPA: [ ˈsoːkɒpt͡ʃolɒt]
Főnév
szókapcsolat
- (nyelvészet): olyan műszó, amely két v. több szó között tartósan fennálló, állandósult viszonyát fejezi ki. A szókapcsolat új v. többletjelentést ad a kapcsolódó szavaknak. Például:
- nem oda Buda,
- ebek harmincadján: dögrováson (van): a végét járja.
- majd húshagyó kiskedden: sohanapján - azaz sohaalma
.
- ugyanarra a kaptafára: azonos módon (keszül).
- nem lesz belőle énekes halott: rossz vége lesz (vkinek).
- zöld ágra vergődik: nagynehezen viszi valamire.
- (furcsa zaj) ütötte meg a fülét, de ő a füle botját sem mozdította.
- magasra teszi a lécet: nagyok az elvárásai.
- könnyű szerrel elbánik vele: könnyen legyőzi.
- bedobja a törölközőt: feladja a küzdelmet.
- szegről-végről rokonok: Ádámtól-Évától.
- ágról szakadt: szerencsétlen.
- irgum-burgum... - rosszallást, fenyegetést fejez ki.
Etimológia
Szókapcsolatok
- szókapcsolat - Értelmező szótár (MEK)
- szókapcsolat - Etimológiai szótár (UMIL)
- szókapcsolat - Szótár.net (hu-hu)
- szókapcsolat - DeepL (hu-de)
- szókapcsolat - Яндекс (hu-ru)
- szókapcsolat - Google (hu-en)
- szókapcsolat - Helyesírási szótár (MTA)
- szókapcsolat - Wikidata
- szókapcsolat - Wikipédia (magyar)