Kiejtés

  • IPA: [ ˈsoːkɒpt͡ʃolɒt]

Főnév

szókapcsolat

  1. (nyelvészet): olyan műszó, amely két v. több szó között tartósan fennálló, állandósult viszonyát fejezi ki. A szókapcsolat új v. többletjelentést ad a kapcsolódó szavaknak. Például:

.

  • ugyanarra a kaptafára: azonos módon (keszül).
  • nem lesz belőle énekes halott: rossz vége lesz (vkinek).
  • zöld ágra vergődik: nagynehezen viszi valamire.
  • (furcsa zaj) ütötte meg a fülét, de ő a füle botját sem mozdította.
  • magasra teszi a lécet: nagyok az elvárásai.
  • könnyű szerrel elbánik vele: könnyen legyőzi.
  • bedobja a törölközőt: feladja a küzdelmet.
  • szegről-végről rokonok: Ádámtól-Évától.
  • ágról szakadt: szerencsétlen.
  • irgum-burgum... - rosszallást, fenyegetést fejez ki.

Etimológia

szó +‎ kapcsolat

Szókapcsolatok

  1. állandósult szókapcsolat