Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɒrvɒʒɟilok]

Főnév

szarvasgyilok

  1. erős pengéjű tőr, amivel a vadász a sebágyban szenvedő nagyvadat egy gyakorlott mozdulattal leöli, vagyis a nyúltagyába szúr, amely azonnali halált okoz.[1]

Szinonimák

  1. dákos
  2. szarvastőr
  3. tarkozótőr

Jegyzetek

  1. Kovács László. Vadászlexikon. Budapest: Saxum Kiadó Bt., p. 42 (2002). ISBN 963 9308 50 1