Kiejtés

  • IPA: [ ˈdaːkoʃ]

Főnév

dákos

  1. Erős pengéjű tőr, amivel a vadász a sebágyban szenvedő nagyvadat egy gyakorlott mozdulattal leöli, vagyis a nyúltagyába szúr, amely azonnali halált okoz. [1]
  2. Gyilok, tokba vagy botba rejtve viselt tőrszerű fegyver. [2]

Szinonimák

Ragozás

dákos ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset dákos dákosok
tárgyeset dákost dákosokat
részes eset dákosnak dákosoknak
-val/-vel dákossal dákosokkal
-ért dákosért dákosokért
-vá/-vé dákossá dákosokká
-ig dákosig dákosokig
-ként dákosként dákosokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben dákosban dákosokban
-on/-en/-ön dákoson dákosokon
-nál/-nél dákosnál dákosoknál
-ba/-be dákosba dákosokba
-ra/-re dákosra dákosokra
-hoz/-hez/-höz dákoshoz dákosokhoz
-ból/-ből dákosból dákosokból
-ról/-ről dákosról dákosokról
-tól/-től dákostól dákosoktól
dákos birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én dákosom dákosaim
a te dákosod dákosaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
dákosa dákosai
a mi dákosunk dákosaink
a ti dákosotok dákosaitok
az ő dákosuk dákosaik

Jegyzetek

  1. Kovács László. Vadászlexikon. Budapest: Saxum Kiadó Bt., p. 42 (2002). ISBN 963 9308 50 1 
  2. Szómagyarázatok