Wikiszótár

szcintigráfia

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈst͡sintiɡraːfijɒ]

Főnév

szcintigráfia

  1. (informatika) A szcintigráfia egy olyan nukleáris medicina vizsgálat, amely során kis mennyiségű radioaktív anyagot juttatnak a szervezetbe, majd gamma-sugárzást érzékelő kamerával képeket készítenek a test különböző részeiről. A szcintigráfia segítségével az orvosok képesek megvizsgálni a belső szervek működését és azok esetleges kóros elváltozásait, mivel a radioaktív anyag a test különböző részein eltérő módon halmozódik fel, attól függően, hogy az adott szerv vagy szövet mennyire aktív.

Hogyan működik a szcintigráfia?

A szcintigráfia alapja egy radioaktív izotóp (radiofarmakon) bejuttatása a szervezetbe, amely a vizsgált szervhez vagy szövethez kötődik. Az izotópok sugárzást bocsátanak ki, amit egy speciális detektor, az úgynevezett gamma kamera érzékel. Ez a sugárzás a szövetek aktivitásának vagy vérellátásának megfelelően változik, és a gamma kamera képpé alakítja ezt a sugárzást.

A gamma kamera érzékeli a sugárzás intenzitását és eloszlását a testben, és a számítógép segítségével két- vagy háromdimenziós képet készít. Az így kapott kép (szcintigram) megmutatja, hogy a radioaktív anyag hol és milyen mértékben halmozódott fel, ami információt ad a szervek és szövetek működéséről, és segít a különböző betegségek diagnosztizálásában.

A szcintigráfia alkalmazási területei

A szcintigráfiát különböző orvosi területeken használják a szervek és szövetek működésének vizsgálatára. Néhány gyakori alkalmazási terület:

1. Csontszcintigráfia

A csontszcintigráfiát a csontok rendellenességeinek felismerésére használják, például törések, fertőzések, daganatok vagy anyagcsere-betegségek esetén. A radioaktív anyag a csontokban halmozódik fel, különösen azokon a helyeken, ahol fokozott a csontsejtek aktivitása, ami a kóros elváltozásokra utalhat.

2. Pajzsmirigy-szcintigráfia

A pajzsmirigy-szcintigráfiát a pajzsmirigy működésének vizsgálatára használják. A vizsgálat során radioaktív jódot vagy más radioaktív anyagot adnak be, amelyet a pajzsmirigy sejtjei felvesznek. A szcintigram megmutatja, hogy a pajzsmirigy mely részei működnek túl (hipertireózis) vagy alul (hipotireózis), illetve segít daganatok vagy ciszták felismerésében.

3. Szívizom-szcintigráfia

A szívizom-szcintigráfia, más néven szívperfúziós vizsgálat, a szív vérellátását és oxigénellátását vizsgálja. A szívbe juttatott radioaktív anyag megmutatja, hogy a szívizom milyen mértékben kap vért, és segít felismerni a szívroham által okozott károsodást, valamint a koszorúér-betegség jeleit.

4. Tüdőszcintigráfia

A tüdőszcintigráfiát a tüdő vér- és levegőáramlásának vizsgálatára használják. A vizsgálat során két különböző radioaktív anyagot alkalmaznak: az egyiket belélegezve mérik a levegő áramlását, míg a másikat a véráramba fecskendezve vizsgálják a tüdő vérellátását. Ez a módszer különösen hasznos a tüdőembólia diagnosztizálására, amikor vérrögök akadályozzák a vér áramlását a tüdőben.

5. Vesefunkció-szcintigráfia

A vesék működésének vizsgálatára a szcintigráfia segít felmérni a vesék szűrési funkcióját és a vizeletképzést. A radioaktív anyag áthalad a veséken, és megmutatja azok hatékonyságát, valamint az esetleges elzáródásokat vagy károsodásokat.

A szcintigráfia előnyei

  • Korai diagnózis: A szcintigráfia lehetővé teszi a különböző szervek és szövetek működésének korai változásainak felismerését, még mielőtt azok szerkezeti elváltozásokat okoznának.
  • Funkcionális információk: Más képalkotó technikákkal szemben, mint például a röntgen vagy a CT, a szcintigráfia nemcsak a szervek szerkezetét, hanem azok működését is vizsgálja, ami egyedi betekintést nyújt a betegségek folyamatába.
  • Minimálisan invazív: A szcintigráfia viszonylag biztonságos, mivel a radioaktív anyagok alacsony dózisban kerülnek beadásra, és gyorsan kiürülnek a szervezetből.

A szcintigráfia kockázatai és hátrányai

  • Sugárzás: A szcintigráfiában használt radioaktív anyagok sugárzást bocsátanak ki, bár ennek mértéke alacsony és biztonságosnak tekinthető. A sugárzás kockázata azonban fennáll, különösen terhes nők és kisgyermekek esetében, így ezeket az eseteket óvatosan kell kezelni.
  • Allergiás reakciók: Bár ritka, de előfordulhatnak allergiás reakciók a beadott radioaktív anyagokkal szemben.
  • Hosszú vizsgálati idő: A radioaktív anyagnak időre van szüksége ahhoz, hogy elérje a célszerveket, így a vizsgálat hosszabb időt vehet igénybe (akár több órát is).

Hogyan zajlik a szcintigráfia?

A szcintigráfia vizsgálat során a beteg egy kis mennyiségű radioaktív anyagot kap injekció formájában vagy szájon át, attól függően, hogy melyik szervet vagy szövetet kívánják megvizsgálni. A radioaktív anyag eloszlik a szervezetben, és ott halmozódik fel, ahol a legnagyobb a sejtek aktivitása.

A gamma kamera érzékeli a sugárzást, amelyet a radioaktív anyag kibocsát, és képeket készít a vizsgált területről. A vizsgálat alatt a páciensnek mozdulatlanul kell feküdnie, és a képkészítés általában fájdalommentes.

A vizsgálat után a radioaktív anyag gyorsan kiürül a szervezetből, és a beteg folytathatja a napi tevékenységeit. Az orvosok a képek alapján meg tudják állapítani a szervek működésének rendellenességeit, és ezek alapján diagnosztizálják a betegségeket.

Zárszó

A szcintigráfia egy fontos eszköz a modern orvostudományban, amely lehetővé teszi a szervek és szövetek működésének részletes vizsgálatát. A nukleáris medicina ezen technikája segít felismerni a betegségeket korai stádiumban, amikor még nincs szerkezeti elváltozás, és célzott kezelési lehetőségeket biztosít az orvosok számára.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szcintigráfia&oldid=3455800”