Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɛlɛnt͡sɛ]

Főnév

szelence

  1. (régies) Kisebb (díszes) fedeles doboz. [1]

Etimológia

Egy szláv *szolenica szóból.

Szókapcsolatok

Ragozás

szelence ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szelence szelencék
tárgyeset szelencét szelencéket
részes eset szelencének szelencéknek
-val/-vel szelencével szelencékkel
-ért szelencéért szelencékért
-vá/-vé szelencévé szelencékké
-ig szelencéig szelencékig
-ként szelenceként szelencékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szelencében szelencékben
-on/-en/-ön szelencén szelencéken
-nál/-nél szelencénél szelencéknél
-ba/-be szelencébe szelencékbe
-ra/-re szelencére szelencékre
-hoz/-hez/-höz szelencéhez szelencékhez
-ból/-ből szelencéből szelencékből
-ról/-ről szelencéről szelencékről
-tól/-től szelencétől szelencéktől
szelence birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szelencém szelencéim
a te szelencéd szelencéid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szelencéje szelencéi
a mi szelencénk szelencéink
a ti szelencétek szelencéitek
az ő szelencéjük szelencéik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6