szilárdtestmeghajtó
Kiejtés
- IPA: [ ˈsilaːrtɛʃtmɛkhɒjtoː]
Főnév
szilárdtestmeghajtó
- (informatika) A tartós állapotú meghajtó (más néven félvezető alapú meghajtó vagy szilárdtestmeghajtó, angol rövidítése SSD (a Solid-state drive kifejezésből)) félvezetős memóriát használó adattároló eszköz.
Bővebben, az SSD egy olyan, mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, amely memóriában tárolja az adatot, a környezetéhez, illetve a gazdaszámítógéphez a merevlemezekhez hasonlóan SATA vagy egyéb (SCSI, PCI Express, USB stb.) csatlakozófelülettel csatlakozik, és azokhoz hasonlóan blokkos adatelérést biztosít. Az SSD eszközökben a gyártók különböző típusú memóriákat használhatnak, mint pl. flash vagy különböző RAM fajták – ezt az ár- és a teljesítményigények határozzák meg.
A szilárdtest – angolul solid state – szó arra utal, hogy ez a technológia nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, mint a hagyományos merevlemezek, hajlékonylemezek (floppyk). A mozgó alkatrészek hiánya miatt kevésbé sérülékeny, mint a hagyományos merevlemez, hangtalan, kevés hőt termel, nincsenek a mechanikából adódó késleltetések, az adathozzáférés egyenletesen gyors.
Az SSD-ket előszeretettel építik be laptopokba, subnotebookokba, netbookokba (pl. Asus Eee PC), valamint PC-kbe is, annak ellenére, hogy ezek tárolási egységre vetített ára nagyobb, mint a hagyományos merevlemeznek. Emiatt ahol lehetőség van több adattárolót alkalmazni, ott elsődlegesen az operációs rendszer és programok gyorsítására használják, az egyéb adatokat hagyományos merevlemezeken tárolják.
- szilárdtestmeghajtó - Értelmező szótár (MEK)
- szilárdtestmeghajtó - Etimológiai szótár (UMIL)
- szilárdtestmeghajtó - Szótár.net (hu-hu)
- szilárdtestmeghajtó - DeepL (hu-de)
- szilárdtestmeghajtó - Яндекс (hu-ru)
- szilárdtestmeghajtó - Google (hu-en)
- szilárdtestmeghajtó - Helyesírási szótár (MTA)
- szilárdtestmeghajtó - Wikidata
- szilárdtestmeghajtó - Wikipédia (magyar)