Wikiszótár

szintetizátor

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsintɛtizaːtor]

Főnév

szintetizátor

  1. (zene)A szintetizátor egy olyan elektronikus hangszer, amely különféle hangokat generál és képes imitálni más hangszereket, vagy teljesen új, egyedi hangzásokat létrehozni. A szintetizátorok elektronikus úton hoznak létre hangokat, és ezeket különféle paraméterek (például hullámformák, hangmagasság, hangerő, szűrés, moduláció) módosításával alakítják. A szintetizátorokat széles körben használják a zenében, különösen az elektronikus zene, a pop, a rock, és a filmzene világában, de szinte minden zenei műfajban megtalálhatók.

Hogyan működik a szintetizátor?

A szintetizátor alapvetően hanggenerátorokat, szűrőket és modulátorokat használ a hangok létrehozásához és manipulálásához. A leggyakoribb szintézis típusok:

  1. Analóg szintézis: Az analóg szintetizátorok az elektromos jeleket analóg módon dolgozzák fel. Ezek a szintetizátorok általában oszcillátorokat (VCO - Voltage Controlled Oscillator) használnak, amelyek különféle hullámformákat hoznak létre (például szinusz, négyszög, fűrészfog). Az oszcillátorok által létrehozott jeleket szűrők (VCF - Voltage Controlled Filter) és erősítők (VCA - Voltage Controlled Amplifier) módosítják, hogy a végső hangot alakítsák.
  2. Digitális szintézis: A digitális szintetizátorok digitális jelekkel dolgoznak. Ezek a szintetizátorok számos különböző szintézistechnológiát alkalmazhatnak, mint például a wavetable szintézis (ahol különböző hullámformákat kombinálnak), vagy a FM szintézis (frekvenciamodulációs szintézis), amely komplexebb, digitálisan előállított hangokat eredményez. A digitális szintetizátorok gyakran sokkal rugalmasabbak, és képesek tárolni és újra előhívni a felhasználók által beállított hangokat.
  3. Hibrid szintetizátorok: Ezek a szintetizátorok az analóg és digitális technológiák ötvözetét alkalmazzák. Például az analóg oszcillátorok hangját digitális szűrők és effektek módosíthatják.

Szintézistípusok

A szintetizátorok különböző típusú szintéziseket használhatnak, amelyek más-más módon állítanak elő hangokat:

  1. Subtraktív szintézis: Az egyik leggyakoribb módszer, amelynél egy gazdag, komplex hangból (például egy fűrészfog hullámformából) kivonják a nem kívánt frekvenciákat szűrők segítségével. A szűrők különféle formákban lehetnek, például aluláteresztő szűrő (low-pass), amely eltávolítja a magas frekvenciákat, vagy felüláteresztő szűrő (high-pass), amely eltávolítja a mélyebb frekvenciákat.
  2. Additív szintézis: Ebben a szintézisben több egyszerű hang (például szinuszhullámok) kombinálásával hoznak létre összetett hangokat. Ez a módszer lehetővé teszi a nagyon precíz hangformálást, mivel a különböző frekvenciákat hozzá lehet adni egymáshoz.
  3. FM szintézis (Frekvenciamodulációs szintézis): A frekvenciamodulációs szintézisnél az egyik oszcillátor frekvenciája egy másik oszcillátor jelének függvényében változik, ami komplex, érdekes hangokat eredményez. Ezt a technológiát széles körben alkalmazzák digitális szintetizátorokban, és különösen népszerű volt a 1980-as években, például a Yamaha DX7 szintetizátor révén.
  4. Wavetable szintézis: Ez a szintézis forma digitális hangminták (wavetable-ek) használatával hoz létre hangokat. A különböző hullámformák (wavetable-ek) közötti átmenetek révén a szintetizátor képes nagyon változatos és komplex hangzásokat produkálni.
  5. Granuláris szintézis: A granuláris szintézis apró hangdarabkák (granulák) manipulálásán alapul. Ezek a kis hangminták többféleképpen kombinálhatók és modulálhatók, hogy új, texturált hangokat hozzanak létre.

Szintetizátor típusok

A szintetizátorokat nem csak a szintézistípusok, hanem a fizikai kialakításuk és a funkciójuk alapján is csoportosíthatjuk:

  1. Billentyűs szintetizátorok: Ezek a szintetizátorok a hagyományos zongorabillentyűkkel rendelkeznek, és a billentyűzeten keresztül vezérelhetők. Ez a típus a legelterjedtebb, és különösen zenekarokban és stúdiókban használják.
  2. Moduláris szintetizátorok: A moduláris szintetizátorok különálló egységekből (modulokból) épülnek fel, amelyek mind különböző funkciókat látnak el (például oszcillátorok, szűrők, LFO-k). Ezeket a modulokat kábelekkel lehet összekötni, hogy egyedi hangútvonalakat hozzanak létre. A moduláris szintetizátorok nagyon rugalmasak, de összetett vezetékezésük miatt nagyobb szakértelmet igényelnek.
  3. Analóg szintetizátorok: Ezek a szintetizátorok analóg áramkörökkel és jelmodulációval működnek. A klasszikus analóg szintetizátorok (például Moog, ARP) különleges, meleg hangzásuk miatt népszerűek, és sok zenész keresi ezt a hangkaraktert.
  4. Digitális szintetizátorok: Ezek a szintetizátorok digitális processzorokat használnak a hangok generálására, és gyakran több szintézistípust is képesek kombinálni. A digitális szintetizátorok sokkal rugalmasabbak, mivel a beállítások elmenthetők és újra előhívhatók.
  5. Virtuális szintetizátorok (szoftveres szintetizátorok): A szoftveres szintetizátorok a számítógépen futnak, és nem szükségesek hozzájuk fizikai eszközök. Ezek gyakran teljes funkcionalitású szintetizátorok, amelyek a DAW-okba (digitális audió munkaállomások) integrálhatók, például Ableton Live, Logic Pro vagy FL Studio segítségével.

A szintetizátor felhasználási területei

A szintetizátorok rendkívül sokoldalú hangszerek, és számos zenei stílusban és iparágban megtalálhatók:

  • Elektronikus zene: A szintetizátorok szinte minden elektronikus zenei műfaj alapvető eszközei. Az olyan műfajok, mint a techno, a house, a trance és az EDM szinte teljes mértékben a szintetizátorok által generált hangokra épülnek.
  • Pop és rock zene: Szintetizátorokat gyakran használnak pop- és rockzenében is, különösen a 70-es és 80-as években, amikor a szintipop és a new wave zene előtérbe került. Az olyan zenekarok, mint a Depeche Mode, az Eurythmics és a Kraftwerk, széles körben használták a szintetizátorokat.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szintetizátor&oldid=3455868”