Kiejtés

  • IPA: [ ˈsukɒ]

Főnév

szuka

  1. nőstény kutya
  2. (pejoratív) Nő.

Etimológia

Egy szláv suka szóból. (Forrás: TESz, Akadémiai Kiadó, 1976)

Fordítások

Ragozás

szuka ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szuka szukák
tárgyeset szukát szukákat
részes eset szukának szukáknak
-val/-vel szukával szukákkal
-ért szukáért szukákért
-vá/-vé szukává szukákká
-ig szukáig szukákig
-ként szukaként szukákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szukában szukákban
-on/-en/-ön szukán szukákon
-nál/-nél szukánál szukáknál
-ba/-be szukába szukákba
-ra/-re szukára szukákra
-hoz/-hez/-höz szukához szukákhoz
-ból/-ből szukából szukákból
-ról/-ről szukáról szukákról
-tól/-től szukától szukáktól
szuka birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szukám szukáim
a te szukád szukáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szukája szukái
a mi szukánk szukáink
a ti szukátok szukáitok
az ő szukájuk szukáik
  • szuka - Értelmező szótár (MEK)
  • szuka - Etimológiai szótár (UMIL)
  • szuka - Szótár.net (hu-hu)
  • szuka - DeepL (hu-de)
  • szuka - Яндекс (hu-ru)
  • szuka - Google (hu-en)
  • szuka - Helyesírási szótár (MTA)
  • szuka - Wikidata
  • szuka - Wikipédia (magyar)