Kiejtés

  • IPA: [ ˈteːboj]

Főnév

téboly

  1. Téveszmés, érzékcsalódással társuló zavart elmeállapot.


Ragozás

téboly ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset téboly tébolyok
tárgyeset tébolyt tébolyokat
részes eset tébolynak tébolyoknak
-val/-vel tébollyal tébolyokkal
-ért tébolyért tébolyokért
-vá/-vé tébollyá tébolyokká
-ig tébolyig tébolyokig
-ként tébolyként tébolyokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tébolyban tébolyokban
-on/-en/-ön tébolyon tébolyokon
-nál/-nél tébolynál tébolyoknál
-ba/-be tébolyba tébolyokba
-ra/-re tébolyra tébolyokra
-hoz/-hez/-höz tébolyhoz tébolyokhoz
-ból/-ből tébolyból tébolyokból
-ról/-ről tébolyról tébolyokról
-tól/-től tébolytól tébolyoktól
téboly birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tébolyom tébolyaim
a te tébolyod tébolyaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tébolya tébolyai
a mi tébolyunk tébolyaink
a ti tébolyotok tébolyaitok
az ő tébolyuk tébolyaik