Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtørveːɲsolɡɒ]

Főnév

törvényszolga

  1. (régies) Törvényszéki hivatalsegéd. [1]

Etimológia

törvény +‎ szolga

Ragozás

törvényszolga ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset törvényszolga törvényszolgák
tárgyeset törvényszolgát törvényszolgákat
részes eset törvényszolgának törvényszolgáknak
-val/-vel törvényszolgával törvényszolgákkal
-ért törvényszolgáért törvényszolgákért
-vá/-vé törvényszolgává törvényszolgákká
-ig törvényszolgáig törvényszolgákig
-ként törvényszolgaként törvényszolgákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben törvényszolgában törvényszolgákban
-on/-en/-ön törvényszolgán törvényszolgákon
-nál/-nél törvényszolgánál törvényszolgáknál
-ba/-be törvényszolgába törvényszolgákba
-ra/-re törvényszolgára törvényszolgákra
-hoz/-hez/-höz törvényszolgához törvényszolgákhoz
-ból/-ből törvényszolgából törvényszolgákból
-ról/-ről törvényszolgáról törvényszolgákról
-tól/-től törvényszolgától törvényszolgáktól
törvényszolga birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én törvényszolgám törvényszolgáim
a te törvényszolgád törvényszolgáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
törvényszolgája törvényszolgái
a mi törvényszolgánk törvényszolgáink
a ti törvényszolgátok törvényszolgáitok
az ő törvényszolgájuk törvényszolgáik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6