Kiejtés

  • IPA: [ ˈsolɡɒ]

Főnév

szolga

  1. Egy személy, aki bér (esetleg koszt-kvártély) ellenében másnak dolgozik, különösen annak házában vagy háza körül.

Etimológia

Fordítások

Ragozás

szolga ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szolga szolgák
tárgyeset szolgát szolgákat
részes eset szolgának szolgáknak
-val/-vel szolgával szolgákkal
-ért szolgáért szolgákért
-vá/-vé szolgává szolgákká
-ig szolgáig szolgákig
-ként szolgaként szolgákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szolgában szolgákban
-on/-en/-ön szolgán szolgákon
-nál/-nél szolgánál szolgáknál
-ba/-be szolgába szolgákba
-ra/-re szolgára szolgákra
-hoz/-hez/-höz szolgához szolgákhoz
-ból/-ből szolgából szolgákból
-ról/-ről szolgáról szolgákról
-tól/-től szolgától szolgáktól
szolga birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szolgám szolgáim
a te szolgád szolgáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szolgája szolgái
a mi szolgánk szolgáink
a ti szolgátok szolgáitok
az ő szolgájuk szolgáik

Szinonimák

Származékok