Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɛlɛmɛtrijɒ]

Főnév

telemetria

  1. (informatika) A telemetria egy olyan technológia, amely távoli méréseket és adatgyűjtést tesz lehetővé elektronikus eszközök vagy szenzorok segítségével. Az adatokat egy központi rendszerbe továbbítják, ahol elemzik, feldolgozzák és tárolják azokat. A telemetria elterjedt a különböző iparágakban, különösen az autóiparban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban, az űrkutatásban és a telekommunikációban.

Az autóiparban például a telemetriát használják a járművek működésének valós idejű megfigyelésére, mint a motor állapota, sebesség, üzemanyag-fogyasztás, vagy a vezetői szokások. Ez lehetővé teszi a gyártók számára, hogy javítsák a járművek teljesítményét, csökkentsék a karbantartási költségeket, és fokozzák a biztonságot. A versenyautók esetében különösen fontos, mert a mérnökök valós időben nyomon követhetik az autók teljesítményét és azonnal beavatkozhatnak, ha szükséges.

Az egészségügyben a telemetria különféle orvosi eszközökön keresztül lehetővé teszi a betegek távoli monitorozását. Például szívritmus-monitorok segítségével folyamatosan követhető egy beteg állapota, ami fontos a sürgős orvosi beavatkozások megelőzésében. A telemetriát a mezőgazdaságban is alkalmazzák, például időjárási adatok gyűjtésére vagy az öntözőrendszerek automatizálására, így a gazdák hatékonyabban gazdálkodhatnak erőforrásaikkal.

Az űrkutatásban a telemetria nélkülözhetetlen eszköz az űrszondák és műholdak vezérlésében, mivel az adatokat távolról kell gyűjteni és visszaküldeni a Földre. A telekommunikáció területén pedig a hálózati teljesítményt figyelik telemetriával, így lehetővé válik a gyors hibaelhárítás.

A telemetria előnyei közé tartozik az adatok folyamatos, valós idejű nyomon követése, a távoli rendszerek monitorozása és a döntéshozatal meggyorsítása, ami a hatékonyság növelését és a költségek csökkentését eredményezi számos iparágban.