Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɛrɦɛleːʃɛlostaːʃ]

Főnév

terheléselosztás

  1. (informatika) A terheléselosztás (load balancing) egy olyan technika, amelynek célja a számítástechnikai erőforrások, például webszerverek vagy adatközpontok közötti terhelés egyenletes elosztása. Ezt úgy érik el, hogy a beérkező kéréseket (például weboldalak letöltésére vagy szolgáltatások elérésére vonatkozó kéréseket) több szerver között osztják szét. A terheléselosztás biztosítja, hogy egyetlen szerver se legyen túlterhelt, miközben optimalizálja a válaszidőket és biztosítja a rendszer stabilitását.

A terheléselosztást általában egy terheléselosztó szerver vagy egy dedikált hardvereszköz (load balancer) végzi, amely folyamatosan figyeli a csatlakoztatott szerverek állapotát és teljesítményét. Ha egy szerver túlterheltté válik vagy nem elérhető, a terheléselosztó automatikusan áttereli a forgalmat a többi szerverre. Ez különösen fontos nagy látogatottságú webhelyek és alkalmazások esetén, ahol nagy mennyiségű párhuzamos felhasználói kérés érkezik.

A terheléselosztás előnyei:

  1. Nagyobb rendelkezésre állás: Ha egy szerver kiesik vagy karbantartásra szorul, a többi szerver továbbra is képes kiszolgálni a kéréseket, ami növeli a rendszer megbízhatóságát.
  2. Jobb teljesítmény: Az egyenletes terheléselosztás javítja a válaszidőket és csökkenti az egyes szerverek túlterheltségéből adódó késéseket.
  3. Skálázhatóság: Újabb szerverek hozzáadásával könnyen növelhető a rendszer kapacitása, ahogy a felhasználói igények növekednek.
  4. Biztonság: A terheléselosztás elrejtheti az egyes szerverek közvetlen elérhetőségét, ami csökkenti a támadási felületet, például a DDoS (elosztott szolgáltatásmegtagadás) támadások esetén.

A terheléselosztás széles körben alkalmazott technológia a webes szolgáltatások és alkalmazások hátterében, mivel biztosítja, hogy az erőforrások hatékonyan kezeljék a nagy forgalmat és az egyidejű felhasználói kéréseket.

Fordítások