topcsi

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈtopt͡ʃi]

Főnév

topcsi

1. tüzér
   • 1899, Gárdonyi Géza, Egri csillagok

   Gergely gyalograb lett egy csoport fáradt és poros rab gyermek között. Oldalt egy sor janicsár kísérte őket. Mögöttük az ágyús szekerek dübörögtek. Az egyik ágyú rengeteg nagy volt; ötven pár ökör húzta. A rövid köntösű, vörös ruhás topcsik serege kísérte.

Etimológia

• Vö. török topçu
• A szó alapja a török top (a.m. ágyúgolyó) szó.
• A -csi végződéshez lásd a magyar ács szót.

Ragozás

topcsi ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	topcsi	topcsik
tárgyeset	topcsit	topcsikat
részes eset	topcsinak	topcsiknak
-val/-vel	topcsival	topcsikkal
-ért	topcsiért	topcsikért
-vá/-vé	topcsivá	topcsikká
-ig	topcsiig	topcsikig
-ként	topcsiként	topcsikként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	topcsiban	topcsikban
-on/-en/-ön	topcsin	topcsikon
-nál/-nél	topcsinál	topcsiknál
-ba/-be	topcsiba	topcsikba
-ra/-re	topcsira	topcsikra
-hoz/-hez/-höz	topcsihoz	topcsikhoz
-ból/-ből	topcsiból	topcsikból
-ról/-ről	topcsiról	topcsikról
-tól/-től	topcsitól	topcsiktól

topcsi birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	topcsim	topcsijaim
a te	topcsid	topcsijaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	topcsija	topcsijai
a mi	topcsink	topcsijaink
a ti	topcsitok	topcsijaitok
az ő	topcsijuk	topcsijaik