Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtopt͡ʃi]

Főnév

topcsi

  1. tüzér [1]
    Gergely gyalograb lett egy csoport fáradt és poros rab gyermek között. Oldalt egy sor janicsár kísérte őket. Mögöttük az ágyús szekerek dübörögtek. Az egyik ágyú rengeteg nagy volt; ötven pár ökör húzta. A rövid köntösű, vörös ruhás topcsik serege kísérte.

Etimológia

  • Vö. török topçu
  • A szó alapja a török top (a.m. ágyúgolyó) szó.
  • A -csi végződéshez lásd a magyar ács szót.

Ragozás

topcsi ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset topcsi topcsik
tárgyeset topcsit topcsikat
részes eset topcsinak topcsiknak
-val/-vel topcsival topcsikkal
-ért topcsiért topcsikért
-vá/-vé topcsivá topcsikká
-ig topcsiig topcsikig
-ként topcsiként topcsikként
-ul/-ül - -
-ban/-ben topcsiban topcsikban
-on/-en/-ön topcsin topcsikon
-nál/-nél topcsinál topcsiknál
-ba/-be topcsiba topcsikba
-ra/-re topcsira topcsikra
-hoz/-hez/-höz topcsihoz topcsikhoz
-ból/-ből topcsiból topcsikból
-ról/-ről topcsiról topcsikról
-tól/-től topcsitól topcsiktól
topcsi birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én topcsim topcsijaim
a te topcsid topcsijaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
topcsija topcsijai
a mi topcsink topcsijaink
a ti topcsitok topcsijaitok
az ő topcsijuk topcsijaik

Jegyzetek