tuskó
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈtuʃkoː]
Főnév
tuskó
- Fatönk. [1]
- Nagyobb darab, fel nem hasogatott tűzifa. [1]
- (pejoratív) vagy (tréfásan) Faragatlan, nyers, durva ember. [1]
Származékok
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | tuskó | tuskók |
| tárgyeset | tuskót | tuskókat |
| részes eset | tuskónak | tuskóknak |
| -val/-vel | tuskóval | tuskókkal |
| -ért | tuskóért | tuskókért |
| -vá/-vé | tuskóvá | tuskókká |
| -ig | tuskóig | tuskókig |
| -ként | tuskóként | tuskókként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | tuskóban | tuskókban |
| -on/-en/-ön | tuskón | tuskókon |
| -nál/-nél | tuskónál | tuskóknál |
| -ba/-be | tuskóba | tuskókba |
| -ra/-re | tuskóra | tuskókra |
| -hoz/-hez/-höz | tuskóhoz | tuskókhoz |
| -ból/-ből | tuskóból | tuskókból |
| -ról/-ről | tuskóról | tuskókról |
| -tól/-től | tuskótól | tuskóktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | tuskóm | tuskóim |
| a te | tuskód | tuskóid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
tuskója | tuskói |
| a mi | tuskónk | tuskóink |
| a ti | tuskótok | tuskóitok |
| az ő | tuskójuk | tuskóik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6