Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɒtuʃkoː]

Főnév

fatuskó

  1. (növénytan, fa) Fatönknek a föld feletti része. [1]
  2. Vastag, felvágatlan fadarab. [1]
  3. (pejoratív) Műveletlen, faragatlan ember. [1]

Etimológia

fa +‎ tuskó

Ragozás

fatuskó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fatuskó fatuskók
tárgyeset fatuskót fatuskókat
részes eset fatuskónak fatuskóknak
-val/-vel fatuskóval fatuskókkal
-ért fatuskóért fatuskókért
-vá/-vé fatuskóvá fatuskókká
-ig fatuskóig fatuskókig
-ként fatuskóként fatuskókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fatuskóban fatuskókban
-on/-en/-ön fatuskón fatuskókon
-nál/-nél fatuskónál fatuskóknál
-ba/-be fatuskóba fatuskókba
-ra/-re fatuskóra fatuskókra
-hoz/-hez/-höz fatuskóhoz fatuskókhoz
-ból/-ből fatuskóból fatuskókból
-ról/-ről fatuskóról fatuskókról
-tól/-től fatuskótól fatuskóktól
fatuskó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fatuskóm fatuskóim
a te fatuskód fatuskóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fatuskója fatuskói
a mi fatuskónk fatuskóink
a ti fatuskótok fatuskóitok
az ő fatuskójuk fatuskóik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 1,2 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6