Wikiszótár

ultraszonográfia

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈultrɒsonoɡraːfijɒ]

Főnév

ultraszonográfia

  1. (informatika) Az ultraszonográfia (más néven ultrahang) egy olyan orvosi képalkotó eljárás, amely nagyfrekvenciás hanghullámok segítségével képez képeket a test belső szerveiről, szöveteiről és folyadékairól. Az ultrahang egy fájdalommentes, nem invazív és sugárzásmentes módszer, amelyet széles körben alkalmaznak a diagnosztikában és a betegségek nyomon követésében. Az eljárás különösen népszerű, mivel biztonságos, még terhes nők és magzataik esetében is.

Hogyan működik az ultraszonográfia?

Az ultrahang során egy speciális eszközt, az úgynevezett transzducert használnak, amely nagyfrekvenciás hanghullámokat bocsát ki a testbe. Ezek a hanghullámok különböző módon verődnek vissza a test belsejében lévő szövetekről, szervekről és folyadékokról. A visszaverődő hanghullámokat a transzducer felfogja, és egy számítógép ezekből képeket készít, amelyeket az orvosok megvizsgálnak.

Mivel az ultrahang hanghullámokat használ, nem ionizáló sugárzással működik, mint a röntgen vagy a CT, így biztonságosabbnak tekinthető hosszabb távon és különösen előnyös olyan páciensek esetében, akiknél a sugárzás kerülendő.

Az ultrahang típusai

Az ultrahang számos típusban létezik, attól függően, hogy milyen céllal használják és mely területet vizsgálnak:

1. Hasi ultrahang

Ez az egyik leggyakoribb típus, amely a hasi szervek, például a máj, epehólyag, hasnyálmirigy, vesék és lép vizsgálatára szolgál. Segítségével felismerhetők az epekövek, májbetegségek, vesekövek és egyéb hasi elváltozások.

2. Terhességi ultrahang

A terhességi ultrahang a magzat fejlődésének nyomon követésére szolgál. Segít megállapítani a magzat méretét, helyzetét, fejlődési rendellenességeit, valamint a terhesség előrehaladottságát. Ezen kívül információt nyújt a placenta és a magzatvíz állapotáról.

3. Kardiális ultrahang (echokardiográfia)

Az echokardiográfia a szív ultrahangos vizsgálata, amely képes megjeleníteni a szív szerkezetét, a szívbillentyűk működését, valamint a szív pumpálási kapacitását. Hasznos a szívbetegségek, például szívbillentyű-zavarok, szívelégtelenség és szívizomkárosodás diagnosztizálásában.

4. Vascularis ultrahang

Ez a típus az erek és a véráramlás vizsgálatára szolgál. A Doppler-ultrahang egy speciális változata, amely méri a véráramlás sebességét és irányát az erekben, és segít felismerni az érszűkületeket, vérrögöket és egyéb érrendszeri problémákat.

5. Ízületi és izom ultrahang

Az izom- és ízületi ultrahang lehetővé teszi az izmok, szalagok és ízületek vizsgálatát. Gyakran használják sportsérülések, például szalagok, inak és izmok sérüléseinek diagnosztizálására, valamint ízületi gyulladások felismerésére.

6. Transzvaginális és transzrektális ultrahang

Ez egy speciális ultrahang, amely a hüvelyen vagy végbélen keresztül történik, hogy részletesebb képet adjon a női vagy férfi nemi szervekről. A transzvaginális ultrahangot például a méh, petefészkek és petevezetékek vizsgálatára használják, míg a transzrektális ultrahang gyakran a prosztata vizsgálatára szolgál.

Az ultrahang alkalmazási területei

Az ultrahang széleskörűen alkalmazható számos orvosi területen, többek között:

1. Diagnosztika

  • Terhességi vizsgálatok: A magzat fejlődésének követése és rendellenességek felismerése.
  • Hasi problémák: Májbetegségek, vesekövek, epekövek, hasi fájdalmak okainak felderítése.
  • Szívproblémák: A szív és az erek állapotának vizsgálata, a szívbillentyűk működésének megfigyelése.

2. Vészhelyzetek

Az ultrahangot gyors diagnosztikai eszközként is használják sürgősségi esetekben, például hasi trauma után belső vérzés kimutatására.

3. Intervenciós ultrahang

Az ultrahang irányításával az orvosok képesek végezni különböző eljárásokat, például biopsziákat, folyadékleszívásokat vagy injekciókat. Az ultrahang segít pontosan megcélozni a kívánt területet, csökkentve ezzel a beavatkozások kockázatait.

4. Krónikus betegségek nyomon követése

Az ultrahang lehetővé teszi a betegségek hosszú távú követését, mint például májcirrózis, vesebetegségek vagy daganatok állapotának vizsgálata, anélkül, hogy sugárzást alkalmazna.

Az ultrahang előnyei

  • Sugárzásmentes: Az ultrahang nem használ röntgensugarakat vagy más káros sugárzást, így biztonságos még terhes nők és gyermekek számára is.
  • Nem invazív: Az eljárás nem igényel sebészeti beavatkozást, és fájdalommentes.
  • Valós idejű képek: Az ultrahang lehetővé teszi, hogy az orvosok valós időben figyeljék a test belső mozgásait, például a szív működését vagy a véráramlást.
  • Széles körű alkalmazhatóság: Alkalmazható a test számos részének vizsgálatára, beleértve a lágyszöveteket, szerveket, ereket és a magzatot is.

Az ultrahang hátrányai és korlátai

  • Korlátozott felbontás: Az ultrahang képei általában kevésbé részletesek, mint a CT vagy MRI képei, különösen mélyebb szövetek esetén.
  • Korlátozott alkalmazhatóság: Nehézségekbe ütközhet bizonyos szervek (pl. tüdő) vagy vastagabb testtömegű betegek vizsgálatánál, mivel a hanghullámok nehezen hatolnak át a levegőn vagy a zsírszöveteken.
  • Operátorfüggő: Az ultrahangos vizsgálatok minősége nagyban függ a kezelő személyzet tapasztalatától és képzettségétől.

Hogyan zajlik az ultrahangvizsgálat?

Az ultrahangvizsgálat során a beteg általában lefekszik egy vizsgálóasztalra, és a vizsgálni kívánt területet egy speciális gélt borítanak, amely segíti a hanghullámok átvitelét. A kezelő orvos vagy szakember a transzducert a bőrre helyezi, és különböző irányokba mozgatja, hogy részletes képeket kapjon a vizsgált területről. Az eljárás fájdalommentes, és általában 15-45 percig tart, a vizsgálat típusától függően.


Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=ultraszonográfia&oldid=3455806”