Kiejtés

  • IPA: [ ˈvaːndorkøltøː]

Főnév

vándorköltő

  1. Vándorló életmódot folytató költő.

Etimológia

vándor +‎ költő

Ragozás

vándorköltő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset vándorköltő vándorköltők
tárgyeset vándorköltőt vándorköltőket
részes eset vándorköltőnek vándorköltőknek
-val/-vel vándorköltővel vándorköltőkkel
-ért vándorköltőért vándorköltőkért
-vá/-vé vándorköltővé vándorköltőkké
-ig vándorköltőig vándorköltőkig
-ként vándorköltőként vándorköltőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben vándorköltőben vándorköltőkben
-on/-en/-ön vándorköltőn vándorköltőkön
-nál/-nél vándorköltőnél vándorköltőknél
-ba/-be vándorköltőbe vándorköltőkbe
-ra/-re vándorköltőre vándorköltőkre
-hoz/-hez/-höz vándorköltőhöz vándorköltőkhöz
-ból/-ből vándorköltőből vándorköltőkből
-ról/-ről vándorköltőről vándorköltőkről
-tól/-től vándorköltőtől vándorköltőktől
vándorköltő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én vándorköltőm vándorköltőim
a te vándorköltőd vándorköltőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
vándorköltője vándorköltői
a mi vándorköltőnk vándorköltőink
a ti vándorköltőtök vándorköltőitek
az ő vándorköltőjük vándorköltőik