vándor
Kiejtés
- IPA: [ ˈvaːndor]
Főnév
vándor
- Olyan személy, aki valamilyen célból egyik helyről egy vagy több másik távoli helyre megy.
Származékok
- vándorlás, vándorló, vándorol
- (összetételek): vándorbot, vándorcigány, vándorcirkusz, vándorcirkuszos, vándorcsapat, vándordiák, vándordíj, vándoregér, vándorélet, vándorév, vándorgyűlés, vándorkagyló, vándorkaptár, vándorkereskedelem, vándorkiállítás, vándorkomédiás, vándorkő, vándorköltő, vándorkönyvtár, vándorköszörűs, vándorlegény, vándormadár, vándorméhész, vándormese, vándormozi, vándormunka, vándorpatkány, vándorsáska, vándorsejt, vándorserleg, vándorsólyom, vándorszínész, vándorszínház, vándorszó, vándortanító, vándortarisznya, vándorút, vándorvese, vándorzászló
Etimológia
Elvonással keletkezett a(z) vándorol szóból. [1]
Fordítások
Tartalom
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | vándor | vándorok |
tárgyeset | vándort | vándorokat |
részes eset | vándornak | vándoroknak |
-val/-vel | vándorral | vándorokkal |
-ért | vándorért | vándorokért |
-vá/-vé | vándorrá | vándorokká |
-ig | vándorig | vándorokig |
-ként | vándorként | vándorokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | vándorban | vándorokban |
-on/-en/-ön | vándoron | vándorokon |
-nál/-nél | vándornál | vándoroknál |
-ba/-be | vándorba | vándorokba |
-ra/-re | vándorra | vándorokra |
-hoz/-hez/-höz | vándorhoz | vándorokhoz |
-ból/-ből | vándorból | vándorokból |
-ról/-ről | vándorról | vándorokról |
-tól/-től | vándortól | vándoroktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | vándorom | vándoraim |
a te | vándorod | vándoraid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
vándora | vándorai |
a mi | vándorunk | vándoraink |
a ti | vándorotok | vándoraitok |
az ő | vándoruk | vándoraik |
Jegyzetek
- ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6