Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvaːndor]

Főnév

vándor

  1. Olyan személy, aki valamilyen célból egyik helyről egy vagy több másik távoli helyre megy.

Származékok

Etimológia

Elvonással keletkezett a(z) vándorol szóból. [1]

Fordítások

Ragozás

vándor ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset vándor vándorok
tárgyeset vándort vándorokat
részes eset vándornak vándoroknak
-val/-vel vándorral vándorokkal
-ért vándorért vándorokért
-vá/-vé vándorrá vándorokká
-ig vándorig vándorokig
-ként vándorként vándorokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben vándorban vándorokban
-on/-en/-ön vándoron vándorokon
-nál/-nél vándornál vándoroknál
-ba/-be vándorba vándorokba
-ra/-re vándorra vándorokra
-hoz/-hez/-höz vándorhoz vándorokhoz
-ból/-ből vándorból vándorokból
-ról/-ről vándorról vándorokról
-tól/-től vándortól vándoroktól
vándor birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én vándorom vándoraim
a te vándorod vándoraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
vándora vándorai
a mi vándorunk vándoraink
a ti vándorotok vándoraitok
az ő vándoruk vándoraik

Jegyzetek