Kiejtés

  • IPA: [ ˈviraːɡzɒt]

Főnév

virágzat

  1. (növénytan) A virágzat önálló virágok közös hajtáson való csoportosulása egy növényen. Fejlődéstörténeti értelemben feltehetően a magányos, csúcsálló virág az ősibb, majd a későbbiek során a hajtás alsóbb részein megjelenő, levélhónalji eredetű virágoknak a hajtás módosulása általi közeledése előnyt jelentett és egyre specializáltabb virágzatok kialakulásához vezetett. A specializálódás és a virágzatot alkotó egyes virágok differenciálódása olyan mértékű lehet, hogy sokszor nehéz első pillantásra eldönteni, hogy virággal, vagy virágzattal állunk szemben. A fészkesvirágzatúak esetén a külső, nyelves virágok szirmokra hasonlítanak és más szerkezetűek mint a belsők, ezáltal a virágzat magányos virág benyomását kelti.

Fordítások