Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈzaːvaːrzɒt]

Főnév

závárzat

  1. (régies) zárszerkezet [1]

Etimológia

závár +‎ -zat

Ragozás

závárzat ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset závárzat závárzatok
tárgyeset závárzatot závárzatokat
részes eset závárzatnak závárzatoknak
-val/-vel závárzattal závárzatokkal
-ért závárzatért závárzatokért
-vá/-vé závárzattá závárzatokká
-ig závárzatig závárzatokig
-ként závárzatként závárzatokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben závárzatban závárzatokban
-on/-en/-ön závárzaton závárzatokon
-nál/-nél závárzatnál závárzatoknál
-ba/-be závárzatba závárzatokba
-ra/-re závárzatra závárzatokra
-hoz/-hez/-höz závárzathoz závárzatokhoz
-ból/-ből závárzatból závárzatokból
-ról/-ről závárzatról závárzatokról
-tól/-től závárzattól závárzatoktól
závárzat birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én závárzatom závárzataim
a te závárzatod závárzataid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
závárzata závárzatai
a mi závárzatunk závárzataink
a ti závárzatotok závárzataitok
az ő závárzatuk závárzataik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6