Kiejtés

  • IPA: [ ˈzaːvaːr]

Főnév

závár

  1. (régies) Ajtó, ablak stb. zárja. [1]
  2. Kézi tűzfegyver zárszerkezete. [1]

Etimológia

Egy szláv *zavor szóból, vö. szlovák závora.

Származékok

Fordítások

Ragozás

závár ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset závár závárok
tárgyeset závárt závárokat
részes eset závárnak závároknak
-val/-vel závárral závárokkal
-ért závárért závárokért
-vá/-vé závárrá závárokká
-ig závárig závárokig
-ként závárként závárokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben závárban závárokban
-on/-en/-ön záváron závárokon
-nál/-nél závárnál závároknál
-ba/-be závárba závárokba
-ra/-re závárra závárokra
-hoz/-hez/-höz závárhoz závárokhoz
-ból/-ből závárból závárokból
-ról/-ről závárról závárokról
-tól/-től závártól závároktól
závár birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én závárom závárjaim
a te závárod závárjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
závárja závárjai
a mi závárunk závárjaink
a ti závárotok závárjaitok
az ő závárjuk závárjaik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6