удовлетворение

eset e.sz. t.sz.
alanyeset удовлетворе́ние удовлетворе́ния
birtokos удовлетворе́ния удовлетворе́ний
részes удовлетворе́нию удовлетворе́ниям
tárgyeset удовлетворе́ние удовлетворе́ния
eszközh. удовлетворе́нием удовлетворе́ниями
elöljárós удовлетворе́нии удовлетворе́ниях

удовлетворение (udovletvorenije)

Kiejtés

  • IPA: [ʊdəvlʲɪtvərʲɪnʲɪje]

Főnév

удовлетворе́ние (udovletvorénijesn élett (birtokos удовлетворе́ния, alanyeset tsz. удовлетворе́ния, birtokos tsz. удовлетворе́ний)

  1. teljesítés, kielégítés
  2. megelégedés, elégedettség
  3. elégtétel
    получить полное удовлетворениеpolučitʹ polnoje udovletvorenijeteljes elégtételt kap
    с большим удовлетворениемs bolʹšim udovletvorenijemnagy megelégedettséggel
    требовать удовлетворения (у кого)trebovatʹ udovletvorenija (u kovo)elégtételt követel (vktől)
    удовлетворение потребностейudovletvorenije potrebnosteja szükségletek kielégítése

Lásd még