Főnév
הֲלָכָה • (halakhá) nn (többesszám határozatlan הֲלָכוֹת, egyesszám összetett הִלְכַת־, többesszám összetett הִלְכוֹת־)
- törvény
- Halacha: szóbeli hagyományként fönnmaradt vallási törvény a késői zsidóságban; szűkebb értelemben egy-egy esetre érvényes erkölcsi előírás, törvény