מושב
Főnév
מוֹשָׁב • (mosháv) hn (többesszám határozatlan מוֹשָׁבִים, egyesszám összetett מוֹשַׁב־, többesszám összetett מוֹשְׁבֵי־) minta: מִקְטָל
מוֹשָׁב • (mosháv) hn (többesszám határozatlan מוֹשָׁבִים, egyesszám összetett מוֹשַׁב־, többesszám összetett מוֹשְׁבֵי־) minta: מִקְטָל