שלג
Főnév
שֶׁלֶג • (shéleg) hn (többesszám határozatlan שְׁלָגִים, egyesszám összetett שֶׁלֶג־, többesszám összetett שִׁלְגֵי־, bibliai héber pauzális alak שָׁלֶג) minta: קֶטֶל
- hó (csapadék)
- פִּתּוֹת שֶׁלֶג מְרַקְּדוֹת בְּחִיבוּק הַחוֹרֵף, סִימְפוֹנִיָּה שְׁקֵטָה שֶׁל חֵן הַטֶּבַע.
- pitót shéleg merakdót bkhivúk hakhoref, simfoniyá shketá shel khen hateva'.
- Hópelyhek táncolnak a tél ölelésében, a természet kegyének néma szimfóniája.
Etimológia
Tkp. *thalg, lásd a ثلج szót.