Főnév

إناء (ʔināʔ) ?

  1. edény
    وَضَعَتِ الزَّهْرَاتِ فِي إِنَاءٍ جَمِيلٍ عَلَى الطَّاوِلَةِ.
    waḍaʕati z-zahrāti fī ʔināʔin jamīlin ʕalā ṭ-ṭāwilati.
    Az asztalra helyezte a virágokat egy szép vázában.
    كَسَرَ الطِّفْلُ الإِنَاءَ الفَخَّارِيَّ أَثْنَاءَ اللَّعِبِ.
    kasara ṭ-ṭiflu l-ʔināʔa l-faḵḵāriyya ʔaṯnāʔa l-laʕibi.
    A gyermek véletlenül eltörte a cserépvázát játszás közben.