belső égésű motor

(اندرونی احتراقی محرکیہ szócikkből átirányítva)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛlʃøː ˈeːɡeːʃyː ˈmotor]

Főnév

belső égésű motor

  1. (fizika) Olyan hőerőgép, amelynél egy megfelelően megválasztott periodikus termodinamikai munkafolyamat során a tüzelőanyag a munkaközegben elég és a felszabaduló hő mechanikai munkává alakul. Típusai: Otto-motor, Wankel-motor.

Fordítások