حيلة
Főnév
حِيلَة • (ḥīla) nn (többesszám حِيَل (ḥiyal) vagy حِيلَات (ḥīlāt))
- ravaszság
- fortély, leleményesség
- استَخْدَمَ الثَّعْلَبُ حِيلَةً لِيَهْرَبَ مِنَ الصَّيَّادِ.
- āstaḵdama ṯ-ṯaʕlabu ḥīlatan liyahraba mina ṣ-ṣayyādi.
- A róka ravaszságot használt, hogy megszökjön a vadásztól.
- كَانَتْ حِيلَةُ السَّاحِرِ مُثِيرَةً لِلإِعْجَابِ فِي العَرْضِ.
- kānat ḥīlatu s-sāḥiri muṯīratan lilʔiʕjābi fī l-ʕarḍi.
- A varázsló trükkje lenyűgöző volt az előadásban.