وصية
Főnév
وَصِيَّة • (waṣiyya) nn (többesszám وَصِيَّات (waṣiyyāt) vagy وَصَايَا (waṣāyā))
- parancsolat
- parancs
- rendelet, végrendelet
- كَتَبَ الرَّجُلُ وَصِيَّتَهُ قَبْلَ سَفَرِهِ الطَّوِيلِ.
- kataba r-rajulu waṣiyyatahu qabla safarihi ṭ-ṭawīli.
- A férfi megírta a végrendeletét a hosszú utazása előtt.
- تَضَمَّنَتِ الوَصِيَّةُ تَوْزِيعَ أَمْلاَكِهِ بَيْنَ أَفْرَادِ عَائِلَتِهِ.
- taḍammanati l-waṣiyyatu tawzīʕa ʔamlakihi bayna ʔafrādi ʕāʔilatihi.
- A végrendelet az örökségének családtagjai közötti felosztását tartalmazta.