binomiális eloszlás

(Binomiális eloszlás szócikkből átirányítva)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbinomijaːliʃɛloslaːʃ]

Főnév

binomiális eloszlás

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A binomiális eloszlás egy diszkrét valószínűségi eloszlás, amelyet olyan kísérletek modellezésére használnak, amelyekben   független Bernoulli-kísérletet hajtunk végre, és az egyes kísérleteknek két kimenete van: siker (1) és kudarc (0). A binomiális eloszlás főként arra szolgál, hogy megmutassa, milyen valószínűséggel fordul elő   siker egy adott kísérletsorozatban.
Főbb jellemzők

1. Paraméterek:

  •  : A kísérletek száma.
  •  : A siker valószínűsége egyetlen kísérletben.
  •  : A kudarc valószínűsége.

2. Valószínűségi tömegfüggvény (PMF): A binomiális eloszlás valószínűségi tömegfüggvénye a következőképpen írható fel:   ahol   a binomiális együttható, amely a következőképpen számolható:   Ahol   a faktoriális, amely a számok szorzataként definiálható.

3. Elvárt érték és szórás: - Az elvárt érték (várható érték) a binomiális eloszlás esetén:   - A szórás (standard deviation) a következőképpen számolható:  

Példa
Tegyük fel, hogy egy pénzfeldobás sikeresnek számít, ha fej (p = 0.5) jön ki, és 10-szer dobunk fel egy érmét. Ha meg akarjuk határozni, milyen valószínűséggel dobunk 6 fejet, a következőképpen járunk el:

-   (kísérletek száma) -   (sikeres kísérletek száma) -   (siker valószínűsége)

A PMF kiszámítása:  

Fordítások