Keim

Német

Kiejtés

• IPA: /kaɪ̯m/

Főnév

Keim hn (erős, birtokos Keimes vagy Keims, többes Keime)

1. csíra

Ragozás

Keim ragozása [hímnemű, erős]

	egyes szám			többes szám
	hatlan	hat.	főnév	hat.	főnév
alanyeset	ein	der	Keim	die	Keime
birtokos eset	eines	des	Keimes, Keims	der	Keime
részes eset	einem	dem	Keim, Keime1	den	Keimen
tárgyeset	einen	den	Keim	die	Keime

¹Ma ritka, lásd a jegyzeteket (angolul).

További információk

• Keim - Szótár.net (de-hu)
• Keim - DWDS
• Keim - Duden
• Keim - Wortschatz
• Keim - OpenThesaurus
• Keim - Google (de-en)
• Keim - Яндекс (de-ru)
• Keim - Wikidata
• Keim - Wikipédia (német)